2012. május 16., szerda

elfelejtett álmai

azt álmodta, hozzágurult a labda, pöttyös volt és úgy kellett.
azt álmodta, terítő, szobor, porcica, képkeret, vagy bármelyik ezek közül. 
azt álmodta, nagy házban éltek, amikor meg már nem találták magukat se benne, kisebbre cserélték, egész kicsire, hogy belefértek egymás tenyerébe.
azt álmodta, kávét főz épp a konyhában, és a másik, a szebbik-jobbik énje, akibe mintha szerelmes is lenne, a térdét hátulról az ő térdhajlatába illesztette, és jólesően kicsit megrogyott.
azt álmodta, belenyúltak a bugyijába, és hogy habár illetlen dolog, azért jó, és különben is, álmodta csak, ezért senki sem hibáztathatja.
azt álmodta, Random Roderik majd megfejti az álmait, de Random Roderik is aludt, Második Jánospalika is aludt, a visszatérő emlékek is aludtak, így ő maradt csak, egy fénylő folt mindig a másik szobában.

f ő o l d a l r a !
10:21 | rroderik (0)

2012. május 15., kedd

moments of distraction/destruction

csak a csendet akartam kihallani
a dupla ablak mögött
ebből a tompa zajból
a város madárdallal
vegyes autisztikus
mormolásából

aztán tekertem egy cigit –
egy cigit bazmeg

nem lehet ezt így –
semmit
máshogy

 

f ő o l d a l r a !
17:26 | rroderik (0)

2012. május 14., hétfő

infatuations 6

amit még nem tudok elmondani neked, magamban mondom csak.
hogy megijeszt minden törékeny reláció.
hogy védtelen vagyok szemben az atomokkal.

felhúzott térddel alszom melletted is.
alvó istenek jelennek meg az álmaimban.

olyanok legyünk inkább, mint a madarak.

a szerelem ajándék, ha megkapjuk,
– mint színes üveggolyóknak –
csendben, vigyázva örülünk majd.

f ő o l d a l r a !
13:58 | rroderik (0)

2012. május 10., csütörtök

semmi kis szép mondat b-nek

letört egy porszem sarka, de szerencsére senki sem vette észre, maga sem.

f ő o l d a l r a !
19:16 | rroderik (0)

a forma keresése

milyen lehet megtalálni a formát.
és tudni, hogy a forma pedig a kör középpontja.
ígérem, ha megtalálom, azonnal el is hagyom.

f ő o l d a l r a !
19:09 | rroderik (0)

a madarak is hibáznak

tegnap egy szarka nekirepült az ablaknak, erősen koppant, megázhatott,
nedvesek voltak a tollai.

a becsapódás helyén még mindig jól kivehető barnás folt.

talán az ég tükröződött az üvegen, azt láthatta, 
a súlyos épületek között mintha menekülési pontot, 
egy másik, egy könnyebb égboltot.

talán a madarak is hibáznak.

nem hagy nyugodni.

 

f ő o l d a l r a !
12:20 | rroderik (0)

2012. május 7., hétfő

everything will be ok

új blogot kéne kezdenem. új életet.
valamit megérteni ebben a csöndben.

kinyújtom szépen a kezem.

f ő o l d a l r a !
0:21 | rroderik (0)

2012. május 5., szombat

infatuations 5

talán nekem is arra van szükségem, mint a nagyapádnak, hogy jöjjön egy élelmes gépírónő egy tervvel és végrehajtsa.

nagyon szeretem mindig különben, mikor a nagyszüleidről mesélsz.
mi tulajdonképpen ezeknek a történeteknek a folytatásai is lehetnénk.

ki lenne kíváncsi ránk? 


f ő o l d a l r a !
21:53 | rroderik (0)

2012. május 3., csütörtök

infatuations 4

a szerelem is döntés, egy kattanás az agyban.
a szerelmet is választjuk csak, aztán lassan a szokásunkká válik.
vagy nem választjuk, mert nem kattan ott lent, mélyen a tudatalattiban.

akkor is érdekelnélek, ha nem lenne pasim?
akkor is érdekelnélek, ha nem lenne pasid?

f ő o l d a l r a !
18:44 | rroderik (0)

2012. április 26., csütörtök

infatuations 3

olyan könnyű könnyűnek tettetni magam. magam is elhiszem, hogy lehet így élni. (hinta, palinta.)
egy magas ház legfelső emeletéről nézlek. amíg le nem zuhanok, bármit tehetek, észre sem fogod venni. (régi dunna, kiskatona.)

inkább az életösztön, inkább befelé figyelek, hagyom, hogy a szél majd. (ugorj a dunába.)

vigyázz, bele ne csússz valamibe, amitől csak.

f ő o l d a l r a !
12:52 | rroderik (0)

2012. április 25., szerda

infatuations 2

az introvertáltságod talán.
amikor kiírtad a facebookra, hogy fotómodellkedni szeretnél, teljesen biztos, hogy nem érthetted csak és kizárólag ironikusan.

elképzelem, hogy fotózlak, nyár van, késő délután tökéletes fényben. kivételes érzékenységű beállításokra törekszem. mezőt komponálok a vonalaid mögé és nagyon könnyű eget.

néha egészen zavarba hozol.

f ő o l d a l r a !
19:51 | rroderik (0)

2012. április 24., kedd

infatuations 1

annyi mindent mondanék még. aztán meg, nagy csendeket is tartanék. nézném a kezed, ahogy a csuklódra mintákat rajzol a papagájos karperec. a térdkalácsodra, ahogy a farmer ráfeszül.

olyan vagy mint egy gyerek.

hazavinnélek mint egy kis csomagot.

 

f ő o l d a l r a !
21:41 | rroderik (0)

2012. április 12., csütörtök

alkalmi apologikius levél kata dönövnek

kata, figyelj,

a múltkor bealudtam,
illetve csináltam a pecót még vasárnap is,
izé,
nem volt térerő,
nem volt kedvem lemenni a házelé,
nyafogó-csaló-faló vagyok mostan is,
de megfogadtam, ha becsajozok
(erre különben egyre több jel mutat),
elmegyek párizsba még a tél előtt,
és majd a "montmartre fénysodronyzatát"*
nézzük hármasban-négyesben
egy viccescigitől mosolygós délelőtt.

*ahol megszakad,
ajánlom závada pé első és legeslegújabb kötetét

 

f ő o l d a l r a !
15:38 | rroderik (2)

2012. április 5., csütörtök

@maganyosszedulo verse (twitterre komponálva)

"A magányos szédülővel (@maganyosszedulo) sohasem találkoztam. Feltételezhetően létezik, a karakterektől rettegett tér sarkában áll vigyázállásban és szédül."
(a közreadó jegyzetéből)

 

tweet #12

maganyosan szedulok

tweet #11

most epp egyenesen allok

tweet #10

a maganyos szedulo dalat dudolom

tweet #9

foid vinom pipafo
cra carefo

tweet #8

holdvilagos este

tweet #7

karakterek szoformalo buvos ereje

tweet #6

nem volt csatlakozas *nincs* (ertsd: nagycsutortok)

tweet #5

twitter twitter mondd meg nekem

tweet #4

a legszebb magyar mondat pascal-tol kosztolanyi forditasaban

tweet #3

hogyan is szoljak hozzad

tweet #2

hogyan szoljak

tweet #1

kezdetben volt a tweet (-gomb) *and then god tweeted*

f ő o l d a l r a !
19:01 | rroderik (0)

2012. március 14., szerda

a papírrózsás gyűrű története

A papírrózsás gyűrű illatos borítékban érkezik meg, a feladót is ismerjük, Kata Dönövnek hívják, ó Párizs, ó Párizs, minden girbe-görbe út Párizs felé kanyarul. Ugyanakkor, a papírrózsás gyűrű nem valami hobbikézimunka, ócska szuvenír; finom, baráti ujjak hajtogatták, minden vonala simogatás, viselőjét varázserővel ruházza fel. A papírrózsás gyűrűt pedig a Vajákos Dömökckölő viseli, néhány napig az emberlánya számára ismeretlen boldogság lüktet, lüktet vadul, zakatol a festetlen körmű gyűrűsujjon mint egy törpegőzös, egészen úgy tűnik a világ most tényleg, de tényleg. De nem, de nem, de mégsem. Szentjeim, ne keseregjetek, ne sírjatok, a papírrózsás gyűrű emlékét Random Roderik aranyszíve már mindörökre magába zárta. Igen, igaz történetet hallottatok.

f ő o l d a l r a !
12:47 | rroderik (1)

2012. február 11., szombat

untitled

Csak a szerelmet tudom a dolgokhoz passzintani úgy, hogy valami értelme legyen a bennük való csalódásnak.

f ő o l d a l r a !
20:38 | rroderik (0)

2012. január 15., vasárnap

elfelejteni triesztet

Nem tudom, miért Trieszt, máshova indultunk. Kiszálltunk az autóból és egy hegyoldalból néztük a tengert, ahogy a várossal összekapcsolódik. Egy Miramare-kastélyhoz közeli kis galériában kiállított fotók, képtelen vagyok felidézni akár egyet is, sétálok bizonytalanul a gondolataimban, visszamegyek egy-egy terembe, csak a képek helyei a falakon, illetve a falaknak is csak a helyei, bágyadt fények, növendékfák a parkban, szürkésfehér kőburkolatok, lassú lépteik a mólón, a sirályok kitartott néma sikolya.

 

Trieste from Andrija Kovač on Vimeo.

f ő o l d a l r a !
16:37 | rroderik (0)

2011. december 24., szombat

domockolo es miczula karoly karacsonya

 

ugy beszelsz, mintha beteg lennek. feherkopenyes mondataid. olyanok, mint a csipkefuggony, atsut rajtuk a feny. atlatszik a nevetes. mindig egymashoz beszelunk majd. sustorgasunk simogatas a vilag buksihomlokan. ne felj, meleg van bennem, mint egy dioban.

lattam tegnap egy kockat, elszomoritott kicsit, hogy mind egypontokba futnak az elei, aztan tele lettem megint remennyel, mert fagattam, mi van benne, es felsejlettek belso uressegei.

vaszon vagy, csak meg puha, nem eleg feszes, hagylak, lengedezz csak. nem en akartam a szineket, ezt a lagy ures semmiseget veluk megtolteni, csak lattam valahol egy kepet, es annyira megtetszett.

tojasfeherjebe akarlak martani.

figyelj ram most te inkabb, vigyazva rakd ki porcicabetukbol a nevem, karacsony van a szekrenysor mogott is.

f ő o l d a l r a !
23:09 | rroderik (0)

2011. december 11., vasárnap

a tárgyak elengedése, a tér eljövetele 1

"Nehezen indultam el.               
Jó itt.                   
K."
sorok egy papírzsebkendőn

 

Természetes folyamat, végülis nem kellene ilyeneken fennakadni. Persze, megint a tárgyakkal vagyok elfoglalva, gyűlnek körülöttünk, mint a por. Nem bánom, szóljon egy harang valahol a távolban, legyen története, és szólaltasson meg bennem is egy hangot, múljon el bennem egy rész, és vele egy kis fájdalom, de a bumszli-nagy reklámtollak nekem ne tülekedjenek itt úrjövet harmadik vasárnapján az asztalon.

Tárgyakat akartunk, rettegtük az ürességet.
Temérdek tárgyainkkal, mondd, hova forduljunk most?
(Óh, te drága, aludj csak, magamban beszélek. [Belső mosoly.])

A könyvek, ezek az igazi képmutatók, egykoron a barátaim voltak.
Mostanra maradtak a szók, és néhány mondat, inkább csak borítók, struktúrái a pornak [Pilinszky, Platón, Plesu, Steiner, Tillmann, Weil, Weöres, Wouk, Zen bölcsességek].


Kávéfőző. Kell. [Éberséget ígértem.]
Mikrosütő. [Anyám törődése, időtől siettetett szeretetének reménye, felkiáltójel.]
Fotöllyök. Hívogató kényelmetelenségük.
Az ágy. Nagy barna takaróval letakarva: a sziget. [Jártak itt nők, jó kis nők, mészárosok, testeink melege.]
Szőnyegek. Tagadásai a hidegségnek.
Pepita konyhakövek. [Na jó, na jó.]
Hűtőgép mint virágállvány. [Zakatoljál csak, mint egy imamalom.]
Székek tetszhalálban, egyiken épp én ülök, az én ül, énül, én vagyok, én vagy, a többi üres hely, inkább azok. [Petri. Hát persze!]
Fűtőtestek. [Nyáron is hasznukat veszem, ágyneműk teregetése, stb.]
Fürdőkád. [Te buja!]

Namost: a növények. Mint élőlényekre gondolok a növényekre. Nem! Mint élőkre tekintek a növényekre, vigyázva gondolom magam elé őket, ma-gasz-tos értelemben, mint távoli baleseteke ártatlan áldozatai jutnak eszembe. [Münchenben féltem, hogy mi lesz ott velük Rómaifürdőn, oly sokáig elleszek, a kutyákat nem féltettem ennyire, végül is, mind a növényeknek, mind a kutyáknak, szépen gondjukat viselte a főbérlő. A kutyák persze a főbérlő kutyái, de az enyémek is lettek, ahogy én is az övék.]
Élhetnénk úgy, hogy a növények inkább a mi szentjeink, a tárgyakat pedig szépen elengedjük a szavainkkal együtt? [Mondd.]

Lépcső.
Ide föl.
Oda le. [Lent már csak a kert van.]
[Ölben hozni föl egyszer valakit ezen a lépcsőn... Talán blaszfémia, de az jutott eszembe, hogy az istent. Ő az ölében levinne, így ütnénk el az időt, halálra unnánk magunk, de nem fájna. Isten közben esemeseket írna.]

A kert megannyi kecmecével [K. apukájának szava!] már egy külső birodalom, inkább csak bámuljuk. 

Olcsó napszemüvegek, színes baseball-sapkák, buddhizmusom kellékei. [...]
Azt hiszem, helyesen cselekedtem, amikor K.-t R. ruháiba öltöztettem.
K.S. képe E-ről nehéz ügy, csak pénzért adnám tovább, de a pénzzel megint mit csinálnék. [Egy-kettő-három-négy, kopasz barát hová mégy, Fibonacci-sorok, stb.]

Egy geometriailag megnyugtató üres teret képzelek el hideg-meleg ellentétek nélkül. Lótuszülésben, ahogy ott ülünk.
Ne ítélj el. Meg se!
Kérlek, inkább aludj.
Drága minden.
Én is tudom.
Vigyázok.


f ő o l d a l r a !
13:23 | rroderik (0)

2011. október 25., kedd

the day i wanted to become an artist

i want to become an artist
so if you see me today
lying on my bed
ill
fragile
in decay
half-burried in blankets
half-naked
note that nothing may harm me
it's just the world
i am conceiving through pain
it's just an experience
my work needs

my work
which is
by the way
crisp
elegant
and far away from
cheesy

f ő o l d a l r a !
11:00 | rroderik (0)

Régebbiek | Végére »