2012. január 26., csütörtök

mondatok a szaunából

"Négyágyas szobákban aludtunk nyolcan, én voltam a kilencedik."

"Az erdei iskolában két kötelező túlóra volt hetente, de soha nem kellett túlórázni."

f ő o l d a l r a !
12:59 | rroderik (0)

2012. január 22., vasárnap

lélekgasztró

Mottó: Az a passzus a Bibliából, hogy nemcsak kenyérrel él az ember.

Egy réteg háztető
egy réteg kémény
vékony csík a hegyek tetejéből
fedőnek rá kék hófelhő

f ő o l d a l r a !
15:19 | rroderik (0)

2012. január 15., vasárnap

elfelejteni triesztet

Nem tudom, miért Trieszt, máshova indultunk. Kiszálltunk az autóból és egy hegyoldalból néztük a tengert, ahogy a várossal összekapcsolódik. Egy Miramare-kastélyhoz közeli kis galériában kiállított fotók, képtelen vagyok felidézni akár egyet is, sétálok bizonytalanul a gondolataimban, visszamegyek egy-egy terembe, csak a képek helyei a falakon, illetve a falaknak is csak a helyei, bágyadt fények, növendékfák a parkban, szürkésfehér kőburkolatok, lassú lépteik a mólón, a sirályok kitartott néma sikolya.

 

Trieste from Andrija Kovač on Vimeo.

f ő o l d a l r a !
16:37 | rroderik (0)

2012. január 1., vasárnap

[újév]

"Egy pillanat!"

f ő o l d a l r a !
14:09 | rroderik (1)

2011. december 31., szombat

[a madárházban]

Csak te és én és négyszáz papagáj.

f ő o l d a l r a !
10:23 | rroderik (0)

2011. december 24., szombat

domockolo es miczula karoly karacsonya

 

ugy beszelsz, mintha beteg lennek. feherkopenyes mondataid. olyanok, mint a csipkefuggony, atsut rajtuk a feny. atlatszik a nevetes. mindig egymashoz beszelunk majd. sustorgasunk simogatas a vilag buksihomlokan. ne felj, meleg van bennem, mint egy dioban.

lattam tegnap egy kockat, elszomoritott kicsit, hogy mind egypontokba futnak az elei, aztan tele lettem megint remennyel, mert fagattam, mi van benne, es felsejlettek belso uressegei.

vaszon vagy, csak meg puha, nem eleg feszes, hagylak, lengedezz csak. nem en akartam a szineket, ezt a lagy ures semmiseget veluk megtolteni, csak lattam valahol egy kepet, es annyira megtetszett.

tojasfeherjebe akarlak martani.

figyelj ram most te inkabb, vigyazva rakd ki porcicabetukbol a nevem, karacsony van a szekrenysor mogott is.

f ő o l d a l r a !
23:09 | rroderik (0)

2011. december 11., vasárnap

a tárgyak elengedése, a tér eljövetele 1

"Nehezen indultam el.               
Jó itt.                   
K."
sorok egy papírzsebkendőn

 

Természetes folyamat, végülis nem kellene ilyeneken fennakadni. Persze, megint a tárgyakkal vagyok elfoglalva, gyűlnek körülöttünk, mint a por. Nem bánom, szóljon egy harang valahol a távolban, legyen története, és szólaltasson meg bennem is egy hangot, múljon el bennem egy rész, és vele egy kis fájdalom, de a bumszli-nagy reklámtollak nekem ne tülekedjenek itt úrjövet harmadik vasárnapján az asztalon.

Tárgyakat akartunk, rettegtük az ürességet.
Temérdek tárgyainkkal, mondd, hova forduljunk most?
(Óh, te drága, aludj csak, magamban beszélek. [Belső mosoly.])

A könyvek, ezek az igazi képmutatók, egykoron a barátaim voltak.
Mostanra maradtak a szók, és néhány mondat, inkább csak borítók, struktúrái a pornak [Pilinszky, Platón, Plesu, Steiner, Tillmann, Weil, Weöres, Wouk, Zen bölcsességek].


Kávéfőző. Kell. [Éberséget ígértem.]
Mikrosütő. [Anyám törődése, időtől siettetett szeretetének reménye, felkiáltójel.]
Fotöllyök. Hívogató kényelmetelenségük.
Az ágy. Nagy barna takaróval letakarva: a sziget. [Jártak itt nők, jó kis nők, mészárosok, testeink melege.]
Szőnyegek. Tagadásai a hidegségnek.
Pepita konyhakövek. [Na jó, na jó.]
Hűtőgép mint virágállvány. [Zakatoljál csak, mint egy imamalom.]
Székek tetszhalálban, egyiken épp én ülök, az én ül, énül, én vagyok, én vagy, a többi üres hely, inkább azok. [Petri. Hát persze!]
Fűtőtestek. [Nyáron is hasznukat veszem, ágyneműk teregetése, stb.]
Fürdőkád. [Te buja!]

Namost: a növények. Mint élőlényekre gondolok a növényekre. Nem! Mint élőkre tekintek a növényekre, vigyázva gondolom magam elé őket, ma-gasz-tos értelemben, mint távoli baleseteke ártatlan áldozatai jutnak eszembe. [Münchenben féltem, hogy mi lesz ott velük Rómaifürdőn, oly sokáig elleszek, a kutyákat nem féltettem ennyire, végül is, mind a növényeknek, mind a kutyáknak, szépen gondjukat viselte a főbérlő. A kutyák persze a főbérlő kutyái, de az enyémek is lettek, ahogy én is az övék.]
Élhetnénk úgy, hogy a növények inkább a mi szentjeink, a tárgyakat pedig szépen elengedjük a szavainkkal együtt? [Mondd.]

Lépcső.
Ide föl.
Oda le. [Lent már csak a kert van.]
[Ölben hozni föl egyszer valakit ezen a lépcsőn... Talán blaszfémia, de az jutott eszembe, hogy az istent. Ő az ölében levinne, így ütnénk el az időt, halálra unnánk magunk, de nem fájna. Isten közben esemeseket írna.]

A kert megannyi kecmecével [K. apukájának szava!] már egy külső birodalom, inkább csak bámuljuk. 

Olcsó napszemüvegek, színes baseball-sapkák, buddhizmusom kellékei. [...]
Azt hiszem, helyesen cselekedtem, amikor K.-t R. ruháiba öltöztettem.
K.S. képe E-ről nehéz ügy, csak pénzért adnám tovább, de a pénzzel megint mit csinálnék. [Egy-kettő-három-négy, kopasz barát hová mégy, Fibonacci-sorok, stb.]

Egy geometriailag megnyugtató üres teret képzelek el hideg-meleg ellentétek nélkül. Lótuszülésben, ahogy ott ülünk.
Ne ítélj el. Meg se!
Kérlek, inkább aludj.
Drága minden.
Én is tudom.
Vigyázok.


f ő o l d a l r a !
13:23 | rroderik (0)

2011. december 6., kedd

metta


Legyél boldog és békés.
Ölelésedben szívódjon fel a zsigerek kínja.
A lélek gyötrelme lobbanjon el tekintetedben.
Háborúkban a béke lehelete légy.
Legyen könnyű mindig a lépted, és ragyogjon fényesen fölötted az ég.
Legyél boldog és békés.

f ő o l d a l r a !
0:01 | rroderik (1)

2011. november 1., kedd

hirdetés: ellopott szavak

Az ellopott szavak jutottak utóbb eszembe. Egyre csak a bénító homály, a szűkülő pupillák, a hazug csend, az üres helyek. Hova lettek, jajj, hova lettek a szavaink!
Az ellopott szavak felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Az esetleges becsületes megtalálót ezúton kérem, hogy címemre az ellopott szavakat visszajuttassa.

A tolvaj bűnös tekintetét temesse be a por.
A tolvaj bűnét oldja fel az idő.
Legyenek a tolvajhoz irgalmasak az istenek.

f ő o l d a l r a !
11:01 | rroderik (0)

2011. október 25., kedd

the day i wanted to become an artist

i want to become an artist
so if you see me today
lying on my bed
ill
fragile
in decay
half-burried in blankets
half-naked
note that nothing may harm me
it's just the world
i am conceiving through pain
it's just an experience
my work needs

my work
which is
by the way
crisp
elegant
and far away from
cheesy

f ő o l d a l r a !
11:00 | rroderik (0)

2011. október 15., szombat

sent from my mobile device

im the dead moth

you saw in that filthy corner

and forgot

 

in the dark of the night

u thought i was a butterfly

 

the sun that hot lightbulb

was too close

f ő o l d a l r a !
10:59 | rroderik (0)

2011. szeptember 28., szerda

ősz van és megannyi hátha

Ez igazándiból egy Bertók-szonett címe a Három az ötödikenből. Ez van, valami ilyesmi, most. Hogy most mégis inkább felhasználói kézikönyv lennék, abból is az utolsó fejezet, címe: "Hogyan tegyünk vissza mindent (a semmit) a dobozba, a helyére" Új blogot kellene kezdeni, egy vidámabb blogot. Új Random Roderik kellene, egy vidámabb, életre valóbb Random Roderik, ezt a mostanit szépen el kellene engedni, hogy eltűnjön, bele a rezgések unalmas-izgalmas ismeretlen-ismerős semmijébe, a fárasztó dualizmusba, ahonnan jött, ahonnan mindannyian jöttünk, a jó dolgok is, és maguk a jók is, akikhez ő nem tartozott, csak szeretett volna.
Mondjuk, istenvele' Miszter Random!, hátha.
Mondjuk, istenvele' Roderik úrfi!, hátha.
Hátha.

Hulló falevelek, simogató fények, megannyi hátha.

f ő o l d a l r a !
10:12 | rroderik (0)

2011. szeptember 27., kedd

az utolsó pillanat a présben

Magamat zártam a présbe.
Keserű mustomban undorral áztam.

Most épp a földi vágy utolsó magja
sajdul, roppan el némán.

Hullik alá egy csepp 
kristálytiszta semmi.

Mehetek haza.
Mehetek bármerre.

f ő o l d a l r a !
11:20 | rroderik (0)

2011. július 30., szombat

raičković-fordítások

Stevan Raičković (1928-2007) szerb író, költő, műfordító

 

NEM ÉR VÉGET

Úgy tűnik: nem ér véget.
Az első zöld fűszállal a földön valami más is megszületik,
Az első kék éggel egy másik kékség jön el -
Mindenfele
Mosolyog majd -
A vízre is.
Úgy tűnik: még nem ér véget.
Nem ér véget virágzásában a virág,
Mert vannak szemek,
Melyek mint két virág
Üdvözölnek,
És hosszú idő után újra találkoznak.
Úgy tűnik: nem ér véget.
Ezért szeretnék a dolgok mélyére látni, megpillantani
Végső formájukat.
Egy hegytetőn állva
Egyszerre
Az az érzésem támadt,
hogy mindezt megértettem.

 

MESSZE

Van szél, mely hajat nem borzol,
És nem zörget bokrokat;
Inkább egyszerűen feltámad valahol csak
Egy gondolatot a szárnyára kap
És halkan susogja oda mindannyiunknak:
Létezik valami, és nagyon, nagyon messze van.

 

A PÁLYAUDVARON

Eleinte
Semmi semmi különös
Nem jutott eszébe

Aztán az utcát járva lábai bizonytalanul
mintha mégis megálljt parancsoltak volna

(Mintha láthatatlan
képzeletbeli
kötélbe akadtak volna)

És elfordultak

És fordult velük test és fej
És a szemek és az arc
És a végtagok

Hirtelen
Talán kicsit szertelnül

De mégis határozottan

Mintha az egész jól-körülírható élete
Melynek teljén bőségesen túlhaladt már
Gondolataival együtt

Fordult volna el...

Valamit tenni kell
Gyorsan
És szokatlan módon
Végre.

Először is:

Hagyd el a hazautat.

Menj a pályaudvarra.

Ne kérdezd a célállomást
Se a menetidőt

(A jeggyel ne törődj)

Csak így:

Szállj fel egy vonatra
Bármelyikre
Amelyik
Kétes mozdulatlanságában
A fényjelző alatt
A peron mellett
Ép bent áll.

Az ablak mellé ülj.

Várj:

Utazz úgy
Mint láthatatlan porszem az égen.

Ennyi

(Korábban is eszedbe juthatott volna).

Szállj fel egy vonatra.

Csak menj.

Csak menj, gyorsabban mintahogyan az idő telik...

*

Vagy így:

Válts jegyet
A legkülönösebb
És legtitokzatosabb nevű helyre

(Amely mintha képzelt
Színes hangzásával
Véletlen
Már rég ott motoszkált volna
A fejedben).

Válts jegyet Skofja Lokába.

Utazz egész éjszaka.

(Félálomba merülve engedd tudatodba szűrődni
szegényes megvilágítású, ismeretlen pályaudvarok

És magányos, vörös zászlót lengető
forgalomirányítók képét.)

Szállj le választott állomásodon.

Sétálj végig
Az ismeretlen elhagyott hajnali utcán.

Rendelj kávét az első étteremben melyet nyitva találsz.

És hosszan 
Lassan és mélyen gondolkozz el valamiről
De elragadtatás ne legyen benned.

És aztán
Térj vissza.

De úgy

Mintha helyetted valaki más tért volna vissza
Nemrégiben elhagyott
Távoli otthonodba.

Vagy épp:

Maradj
Végezetig és örökre
Ezen a különös
És rejtélyes nevű helyen

És kezdj új életet

Másként
És teljesen ismeretlenül...

*

Vagy pedig:

Vagy pedig járd továbbra is a jólismert éjszakai utcákat
Minden haszontalan gondolat nélkül

Indulj el hazafele

Ahogy eddig
Minden egyes éjjel
Csak
Haza.  

f ő o l d a l r a !
17:59 | rroderik (0)

2011. július 19., kedd

random roderik a nyári egyetemen

 

tulajdonképpen nekem nem zsé feneke tetszett
én nem a feneke miatt mentem oda hozzá
nem a feneke miatt ültem le pont mellé
nem annyira az érdekelt milyen a segge
a nyári egyetem legjobb segge
ahogy egyesek tudtomra adták
(nem vagyok vak bazmeg)
úgyis mondhatnám úgyis mondhattam volna
mindenki csak egy pontot keres a térben
egy pontot ahol még nem jó de már nem fáj
ilyen s hasonló dolgokról témázgattunk
a nyári egyetemen szünetekben
a fiúk a seggeket nézték a lányok nem tudom mit
hajnalban elszívtunk még egy utolsó cigarettát
aztán végre csend lett

tulajdonképpen nekem nem zsé feneke tetszett
én nem a feneke miatt mentem oda hozzá
nem a feneke miatt ültem le pont mellé
nem annyira az érdekelt milyen a segge
a nyári egyetem legjobb segge
ahogy egyesek tudtomra adták
(nem vagyok vak bazmeg)

úgyis mondhatnám úgyis mondhattam volna
mindenki csak egy pontot keres a térben
egy pontot ahol még nem jó de már nem fáj
ilyen s hasonló dolgokról témázgattunk
a nyári egyetemen szünetekben
a fiúk a seggeket nézték a lányok nem tudom mit
hajnalban a lépcsőn elszívtunk egy utolsó cigarettát
aztán végre csend lett

 

f ő o l d a l r a !
12:22 | rroderik (0)

2011. július 1., péntek

a pilisi buddha

A Pilisben, a Prédikálószék gerincén, a Vadálló-kövek közt van egy buddhafej alakú szikla. Oldalról kell nézni, és akkor nagyon Buddha. Mindegy különben, mert mindenben ott van a Buddha, egy kicsi fény, és egy kicsike sár is.
Felmásztam a tetjére, oda tettem le azért mindent a fejalakhoz. A kis kavicsot és a nehéz köveket, amiket addig magammal hordtam: szavakat, emlékeket, a jövő ködös szimulációit. A Buddha elbírja őket, vagy elveszíti őket, ha már senkinek sem fontosak.
A Buddha fent van a Pilisben. Magába zárja egy szikla, ráborul az ég, alulról tartja a föld. Ott lakik különben mindenben és mindenkiben a Buddha.
Hunyorításnyi fény, lehelletnyi pára.

f ő o l d a l r a !
14:26 | rroderik (0)

2011. június 7., kedd

eredményhirdetés

Azok nyertek, akik semmiben sem reménykedtek.

f ő o l d a l r a !
11:35 | rroderik (0)

2011. május 16., hétfő

a világ

Mostanában sokan mondogatják, vagy vallják be nekem lopva, maguk elé motyogva futó találkozások alkalmával, hogy ez így nem mehet tovább. Hogy a világ. Hogy valaminek történnie kell. A taxis, a recepciós lány, a kövér orvos az uszodában, a gimnazista, a néni, aki gyerekeknek magyaráz halkan a villamoson, a hajléktalan, aki ugyanazt az újságot lobogtatja már évek óta ugyanabban a kereszteződésben – kezében a sorsa? Érezni lehet, ahogy mondják, hogy valami rosszra gondolnak, és azt is érezni lehet, hogy valójában pedig valami jó dolgot szeretnének. Hogy legyen már nekik jó, hogy érezzék legalább. Azért gondolnak mégis valami rosszra, mert nem tesznek semmit azért, hogy valami jó történjen, és azt is gondolják, hogy mivel nem tesznek érte semmit, hogy valami jó történjen, nem is érdemlik meg, hogy valami jó történjen. Hogy más se tesz, akkor ők se. Egyesek a rosszat csak a világnak akarják, maguknak pedig legrosszabb esetben is nyugalmat. Így van ez, bizony, és nem tudjuk megmondani mindezekből a jelekből, hogy végül is merre tart a világ.

f ő o l d a l r a !
21:25 | rroderik (0)

2011. február 9., szerda

a harmadik, és egyben az utolsó, az én

A kócs három szóval ajándékozott meg legutóbb, a harmadik, és egyben az utolsó, az én. Legyen az én rövid meditációm tárgya most...

 

Az ÉN most egy távoli, idegen hely, ismeretlenül jár valaki benne.

...

Az én kipontozott hely.

...

Az én nem én vagyok.

 

 

f ő o l d a l r a !
23:17 | rroderik (0)

2011. január 27., csütörtök

a második az elvárás

A kócs három szóval ajándékozott meg legutóbb, a második az elvárás. Legyen e szó rövid meditációm tárgya most...

Elvárás. Vágy és valóság. Az el igekötő a kettő közötti távolságra helyezi a hangsúlyt. Leginkább a vágy felől közelít (távolodik), ahhoz szeretné közelebb hozni, mintegy hozzáigazítani a valóságot. Az elvárás igazítás, végső soron mozgás. Finom, lassú mozdulatok.

...

Ki szabja meg a valóságot? Ki szabja meg a vágyat? Ki szabja meg a kettő közötti távolságot? Én nem akarok arra vágyni, ami nem a valóság, ami attól nagyon távol van. (Távoli, vagy hirtelen mozdulat.)

...

Akkor inkább nem vágyok, nem várok el. Legfeljebb csak várok, akkor csak az idő mozdul el.

...

A várakozás közelebb áll hozzám, mint az elvárás. A világ változik, finom, lassú mozgásukkal elérnek hozzám a dolgok, amikre mindig is vágyok.

f ő o l d a l r a !
14:58 | rroderik (0)

Régebbiek | Végére »